Oldal kiválasztása

Összeszedtem Neked 10+1 olyan dolgot és/vagy szokást, amik az elmúlt 10 évben segítettek nekem az önbizalmam növelésében. Sok listával találkozni az interneten, amelyek az önbizalom növelésre adnak tippeket. Olvastam néhányat én is, de a „hogyancsináld” listák helyett én a tapasztalataimat írom le. Kizárólag olyan módszereket – amik néha viccesek, vagy furcsák is lehetnek -, amik valóban pozitív változást hoztak az önbizalmamban. Szóval ismét kiteregetem a szennyest ide a blogra. 

#1 Évekig írtam minden nap hálalistát

Furcsa lehet elsőre. Hálalista? Az meg mi a tosz? Legalábbis, nekem ezek voltak az első reakcióim, mikor Bob Proctor tanításait osztotta meg velem Pongor-Juhász Attila a hálalista fontosságáról. Arról van szó, hogy minden reggel mielőtt elindítanád a napod, felírsz 10 dolgot, amiért az előző nap hálás voltál. Nem túl bonyolult… és gyerek híján időm is volt rá minden reggel. Tehát belevágtam. Az első hálalistám 2013 év elején írtam meg, és ettől kezdve hosszú éveken át, folyamatosan csináltam. Talán csak az utóbbi 1 évben kezdtem el hanyagolni, a bokros teendőim sűrűsödése miatt. De nem is az a lényeg, hogy életed végéig a hálalistád rabjává válj. Hanem, ha úgy érzed szükséged van egy kapaszkodóra az önbizalmad növeléséhez, a boldogságod megtalálásához, akkor a segítségedre legyen. Bármit beleírhatsz, ami egy kicsit is jó érzéssel töltött el. Először nagy dolgokat akartam mindig írni, ennek köszönhetően sok időmbe is telt megírni. De ahogy telt az idő, rájöttem, hogy a szinte észrevehetetlen, apró dolgokból sokkal több van az életben, amiért őszintén hálásak lehetünk. Ez a módszer hosszútávon sokat segít, hogy felépítsd az önbizalmad. Hogyan? Ha képes vagy megérezni a hálát sok kis dologért, akkor egy idő után rájössz, hogy sok apró lépésben a korlátaid is legyőzhetők.

#2 A kockázatvállalás a leggyorsabb módszer a félelmek legyőzésére

Sokan élünk rossz kapcsolatban, de egy fedél alatt a félelmeinkkel. Sőt, ha jobban belegondolom, kétféle ember van, aki már legyőzte a félelmeit, és akit még fogva tartanak a félelmei. Ugye? Ha ki akarod próbálni az ejtőernyőzés örömét, ki kell ugranod a repülőből – ami egy teljesen életidegen cselekedet, mert szemben áll az életben maradás ősi ösztönével. Sokszor vágytam én is arra, ami a félelem túloldalán volt. Szerencsémre már elég korán megértettem, hogy helyettem senki nem fog kockáztatni semmit azért, hogy teljesüljenek a vágyaim. Senki nem ugrik ki helyettem a repülőből.

Ezért a kockázatvállalásra elkezdtem úgy tekinteni, mint az élet természetes velejárójára.

Az út része. Mégis képes visszatartani emberek millióit a cselekvéstől. Ha azt hiszed, a kockázatvállalás miatt bajod eshet, és emiatt nem kockáztatsz semmit, akkor kockáztatod a legnagyobbat. Az idő elmúlását. Azt mondtam magamnak 19 évesen, mikor otthagytam az iskolát egy munkáért, hogy belefér. Ha nem tetszik, bármikor visszamehetek tanulni. Akkor értettem meg, hogy amit a világ nagy kockázatnak tekint – hogy otthagyom az iskolát, és a lehetőséget, hogy valami „értékes” papírt szerezzek – , az igazából nem egy visszacsinálhatatlan folyamat. Bármikor változtathatsz a döntéseden, ha úgy érzed szükséges. Ha innen nézzük, már nem is tűnik lehetetlennek túllépni a félelmeken. És tudod mi van a kockázatvállalás után? Az „ide nekem az egész világot, képes vagyok bármire” érzése, ami elég menő.

#3 Az önbizalom egyik legvaskosabb pillérét azok az emberek alkotják, akik körülötted vannak

Ha sok lehúzós ember vesz körbe, akkor miért is vársz magas önbizalmat? 20-as éveim elején éjről-éjre és kocsmáról-kocsmára éltem. Olyan emberek vettek körül, akikkel jókat tudtam vedelni, és ezalatt az idő alatt jókat is tudtam panaszkodni. Belül persze sírtam, hogy mit keresek itt, de azt hiszem, emiatt jöttem rá, hogy nem a körülöttem lévő emberekkel van a baj, hanem velem, mert még mindig velük töltöm az időm. Nem szépítek, sok évbe telt mire kimásztam a kocsmák mocskából. De mivel tudtam, hogy változtatnom kell ahhoz, hogy olyan embereknek is jó társasága legyek, akikre vágytam, ezért a legfontosabb adalék már megvolt: az akarat. Akarat nélkül nehéz kitörni egy panaszkodó, pesszimista, életunt környezetből. Amikor viszont sikerült, elkezdtek olyan emberek körülvenni, akik a világban eltöltött időt lehetőségnek látják. Ennek köszönhetően elkezdtem máshogy látni magamat, elkezdtem hinni, hogy ami bennem van, az nem csak álom, hanem valóság is lehet. Hittem, mert akik körülvettek, hittek bennem. Ha úgy érzed, önbizalomhiányod van, azt javaslom nézd meg, hogy milyen emberek vesznek körül. Szabadulj meg az energiavámpíroktól, akik lehúznak, és a saját sikertelenségük/boldogtalanságuk akarják rajtad is látni, hogy osztozhassatok a bánatban. Tisztabánat!

#4 Segített a saját képzeletem, az olvasáson keresztül

Van, hogy az egyetlen hely a világon, ahová menekülni lehet, az egy könyvben van. Szerintem. Ha a valóság túl sok, mindig elmerültem valamilyen könyvben. Imádom az életrajzokat, a self-made könyveket, a pszichológiai könyveket és úgy nagyjából minden könyvet, ami által többé válunk, miután elolvastuk. Az önbizalom szemszögéből nézve, hatástöbbszöröző erővel bírnak a könyvek. Belecsöppenhetünk egy új világba, új nézőpontokat ismerhetünk meg általuk. Ha egy életrajzi könyvben például épp arról olvasok, hogyan lépett át valaki azon a félelmen, ami engem fogva tart, akkor erőt és hitet kapok a cselekvéshez. Pont ezért az életrajzi könyvek a kedvenceim. Megmutatják a nagy/okos/híres/stb. ember emberi oldalát. Olvasásuk közben mindig rájövök, hogy ugyan olyan emberek ők is, mint Te vagy én (gyerekkoruk óta nekik sem törlik ki 🙂 ).

#5 Soha ne mondd azt valamire, hogy nem értek hozzá

Szerintem ez az egyik legnagyobb önbizalomgyilkos dolog a világon. De először is tisztázzunk valamit: mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Most nem arról van szó, hogy nem vagyok egy technikai zseni, és ezért mondjuk nem szívesen lennék autószerelő. Inkább arra akarok ezzel rávilágítani, hogy ha most pultosként dolgozok, az nem jelenti azt, hogy nem vághatok bele mondjuk a filmezésbe. Érted?

A világ sokszor tévesen azonosítja az embert azzal, amit éppen csinál.

Mindig is rühelltem a „beskatulyázásokat”. Sokan mondják: ezt vagy azt csinálom évek óta, máshoz nem értek. A lófasz… márbocsánat! Ezt úgy hívják, lustaság. És ezzel a hozzáállással a maradék önbizalom is elszáll. Ha akarsz valamit, de fogalmad sincs róla hogyan kezdj neki, akkor keress valakit, aki azt csinálja, amit Te is akarsz. Elég ennyit tudnod. Elég ha beszélsz egy ilyen emberrel. Elég ha elolvasol egy könyvet, vagy néhány blogcikket a témáról. Nincs olyan, hogy nem értek hozzá… Olyan van, hogy veszem-e a fáradságot, hogy megismerjek valamit, amire kíváncsi vagyok, vagy lusta vagyok az egészhez. A tett szüli az önbizalmat és soha nem fordítva.

#6 Bocsáss meg magadnak

Amíg önmagam marcangoltam belülről, addig nem volt táptalaja az önbizalom hajtásainak a kinyílásra. Ami egy teljesen természetes dolog. Ha a múltad miatt ostorozod magad, ha haragszol magadra valamilyen tettedért, akkor rombolod az énképed. Jogodban áll megbocsátani magadnak. Jogodban áll lezárni a múltat és továbblépni. Minden, ami eddig történt, már megtörtént. Viszont minden, ami ezután jön, rajtad múlik. Mint már írtam, az önbizalmat a tettek szülik. Így ha panaszkodsz, ha a múlton bánkódsz, akkor nem lesznek olyan tettek, melyek elősegítenék az önbizalom érzését. Mert az önbizalom csupán egy pillanatnyi érzés (ott vagyok és van merszem megtenni – számomra ezt jelenti). Egy érzés, ami erősebb a félelemnél, ezért a céljaink szolgálják. Az önmagunknak való megbocsátás egy elég széles téma, minden részletét nem igazán lehet leírni egy bekezdésben. Ez melósabb annál. De szerettem volna ha tudod, amíg a harag benned lakik, addig az önbizalom nem jön vendégségbe.

#7 Ünnepelj, jutalmazd magad

Akárhányszor kitűztem valami nagyobb célt magam elé, mindig társítottam hozzá egy jutalmat is – miután persze elértem a célt. Folyamatosan nem lehet nyomni a gázt, időnként jó megállni és szusszanni egyet. Ha csinálod a dolgod, haladsz a kitűzött céljaid felé, ez a tanács akkor lesz a leginkább hasznodra. Az önbizalom a fejlődés útján is nagyon fontos. A barátnőmmel való összeköltözést például egy barcelonai úttal ünnepeltük meg – ami egy igazán jó élmény volt. De ilyen volt, amikor idén év elején azt mondtam magamnak, hogy ha befejezzük a 2017-es Kreatív Kalendárium értékesítést, utána meglepem magam egy kamerával. Már régóta akartam egy profi gépet, hogy a #Műhely videó sorozatot, igényesen tudjam megcsinálni. Így viszont jól jött ki. Egy nagyobb beruházást összekötöttem egy szintén nagyobb reklámkampányunk zárásával. Az önbizalom ebben az esetben egy felfelé ívelő spirál, ami talán a legjobb dolog az életben. Te szoktad magad jutalmazni? Meg szoktad ünnepelni a sikereid, vagy akár a részcéljaid?

#8 Segíts másoknak önzetlenül

Nem kell a szomszédba menni, ha gyorsan önbizalomra vágysz. Elég lesz ha önzetlenül segítesz valakinek, akinek szüksége van rá. Ha elvárás nélkül örömet okozol másnak, az elég jó karma. Sokszor volt, hogy mentem, és segítettem a barátaimnak. Festettem lakást, újítottam fel lakást, költöztettem elég sokszor, voltam mikulás, osztottam szórólapot, vagy takarítottam, ha éppen azzal tettem jó szolgálatot. Mindezekért cserébe pedig soha nem vártam semmit. Örültem, hogy segíthetek. Az öröm pedig önbizalmat adott. Ez ismét egy felfelé ívelő önbizalomspirál.

#9 Ne akarj okosabb lenni a belső hangodnál

Az egyik legnagyobb önbizalmat úgy szolgáltathatjuk saját magunknak, ha hallgatunk a belső hangunkra. Ha nem akarjuk felülírni a külvilág „magyarázataival” a belső iránytűnk irányát. Akárhányszor megijedtem, és a vágyaim helyett a biztonságot választottam, az mindig rossz érzést váltott ki belőlem. Egyszer sem éreztem a „nekimennék a világnak puszta kézzel” érzést. Ami teljesen normális, mert hazudtam önmagamnak. Ahol pedig hazugság van, ott szintén nem jön vendégségbe az önbizalom túl gyakran. De azt is tapasztaltam, ha hallgatok az ösztöneimre, akkor még ha kényelmetlen helyzetbe kerülök is, de az önbizalmam megnő. Érdekes dolog ez.

Sokszor úgy érezzük nincs elég önbizalmunk, hogy megváltoztassuk az életünket, miközben pont azért nincs önbizalmunk, mert nem érezzük jól magunkat abban az életben, amit élünk…

A szíved hangja mindig a jó üzenetet súgja. Az agyad az, amelyik fél a múlt tapasztalataitól, vagy az ismeretlentől.

#10 Segít az instant módszer: vásárolj

A „nem szeretek vásárolni” szerintem sok férfinál csak egy póz. Már jó néhányszor megesett az a beszélgetés köztem és Tamás barátom között, hogy „szar volt a kedvem, elmentem vettem valami ruhát”. Mert az egy instant önbizalom növelő módszer. Mondhat akárki akármit. Ha tetszem magamnak egy új és szép ruhában, akkor jobban érzem magam, és jobb kedvem van. Nem kell túlkomplikálni, nem kell megmagyarázni és nem kell okoskodni sem a témában. Csinálni kell és érezni. Megengedni magunknak, hogy jól (vagy még jobban) nézzünk ki, és ezáltal jobban érezzük magunkat.

+1 Segített, ha fellépés előtt ittam egy pálinkát 🙂

Amikor évekkel ezelőtt, először álltam ki (igazából akkor pont ültem) sok ember elé, hogy előadást tartsak a vállalkozói tapasztalataimról, be voltam szarva. Nincs mit szépíteni ezen. Peti barátom jött velem, hogy hazavezessen majd, mert az már jó előre tudtam, hogy az előadás előtt, a szemközti kocsma jó szolgálatot tesz majd nekem, a lámpaláz és a félelmeim legyűrésére. Ha valamitől félsz, de egy kupica pálinka tudod hogy segít, akkor ne szégyenlősködj, nem vagy Te apáca. Idd meg az önbizalomnövelőd. Nincs abban semmi rossz. Inkább azt vettem észre, hogy olyanok ítélik el ezt a történetem, akik még soha nem álltak ki sok ember elé, hogy elmondjanak értelmes dolgokat, egybefüggő mondatokban. Szóval ne törődj az ítélkezőkkel, inkább koccintsunk. 🙂

Pin It on Pinterest